A „HELYI ERŐ” – INNOVATÍV JÓ GYAKORLAT A TELEPÜLÉSFEJLESZTÉSBEN

Miért dönt úgy egy egyházi gyülekezet, hogy iskolát és óvodát működtessen? Miért nem elégszik meg csak a szokványos közösségépítéssel? S hogy jön a képbe egy étterem? És mi köze van mindezeknek a társadalmi innovációhoz? Tartsanak a TINLAB-bal Göncruszkára!

Sohajda Levente lelkipásztor 2004-ben került a feleségével Göncruszkára, a Református Gyülekezet élére. Első céljuk az volt, hogy közösséget teremtsenek a településen. Ehhez felmérték a helyi erőforrásokat, és kiderült, hogy az ott élő emberek közül a nyugdíjasok és a munkanélküliek rendelkeznek jelentős mennyiségű szabadidővel. Így számukra találkozási alkalmakat szerveztek, miközben figyelembe vették a motivációikat, igényeiket, és ehhez igazítva alakították a programok témáját és időpontját is. Elképzelésük az volt, hogy az együtt tevékenykedésre jó lehetőség egy közösségi méhes létrehozása, ahol a közösség minden tagja együtt készít mézet, és közben minőségi időt töltenek el. Mivel az idősek nagy részének a családja már nem él a faluban, ezért is volt fontos a közösség erősítése: ez és a hasznos tevékenység új célokat hozott az életükbe.