Egyedülálló, fogyatékossággal kapcsolatos szemléletformáló programot dolgoztak ki a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar munkatársai. A DAT programot kifejezetten piaci környezetben valósítják meg a Társadalmi Innovációs Nemzeti Laboratórium (TINLAB) pilot projektjeként. Az eddigi tapasztalatokról Perlusz Andreával, a projekt egyik vezetőjével beszélgettünk.
Programjuk alapját az a felismerés adja, hogy fogyatékossággal élő személyek nagy hányada nem tud képességeinek megfelelően elhelyezkedni a munkaerőpiacon.
Valóban, az Európai Bizottság már 2011-ben megfogalmazta, hogy az egységes piacnak olyan új, inkluzív növekedésre van szüksége, amelynek középpontjában a mindenki számára elérhető munkavállalás áll. Ehhez – szerencsére – egyre jobban társul az a vállalati kultúra, amely a társadalmi felelősségvállalást, a jó állampolgárságot kiemelt területként kezeli, s példakép kíván lenni további vállalatok számára. 2020 júniusában az Európai Parlament meghatározta prioritásait az új fogyatékosságügyi stratégiával kapcsolatban (2021-2030), az egyenlő esélyek biztosítása mellett előtérbe került a fogyatékossággal élő személyek gazdasági életben való részvétele is. Ahhoz, hogy a fogyatékos személyek aktív szereplői lehessenek a különböző társadalmi folyamatoknak, magas színvonalú és hatékony, a fogyatékossággal élő személyek számára méltányos foglalkoztatásra van szükség, ami feltételezi az oktatás, egészségügy egyenlő esélyű hozzáférhetőségét is.
Hazánkban körülbelül 490 ezren élnek valamilyen fogyatékossággal, érvényesülésük a munkaerőpiacon számos akadályba ütközik. Mi jellemzi e tekintetben a hazai munkáltatókat és a jogszabályi hátteret?
Magyarország sokféle törvényi eszközzel próbálja segíteni a fogyatékos munkavállalók részvételét a munkaerőpiacon, például 2021. január 1-jétől a rokkantsági, illetve rehabilitációs ellátásban részesülő személyek nemcsak időkorlát, hanem jövedelemkorlát nélkül is dolgozhatnak. Adókedvezmények és szakképzési hozzájárulási kedvezmények ösztönzik a vállalatokat a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatására, és fogyatékos munkavállaló munkába állása esetén lehetőség van kedvezményes járulékokkal rehabilitációs szakember alkalmazására, hogy a beilleszkedés gördülékenyen történjen. Ennek ellenére sajnos mind a Központi Statisztikai Hivatal (2011), mind az Eurostat (2015) adatai szerint 30% alatti a foglalkoztatási arány Magyarországon az aktív korú fogyatékos személyek csoportját tekintve. Az ilyen alacsony foglalkoztatottság hátterében sokszor a negatív attitűdök, az előítéletek, valamint a csoporttal kapcsolatos információhiány állnak. Ennek áthidalását tűztük ki célul: közelíteni kell az egymástól különböző társadalmi csoportokat ahhoz, hogy a negatív viszonyulás hosszútávon megváltoztatható legyen és a munkáltatók is befogadó szemléletet képviseljenek.
Milyen elemekből áll a kifejezetten munkahelyi közösségeknek szóló DAT program?
Szemléletformáló programunkat úgy építettük fel, hogy az egyes programrészek a piaci szereplők igényeihez igazítva könnyen változtathatók legyenek.
Egy háromalkalmas szemléletformálásról van szó, egy-egy alkalom időtartama maximum 3,5 óra. Az első alkalommal egy gyakorlatias, interaktív workshopon vesznek részt a munkavállalalók, ahol leginkább a különböző fogyatékossági típusokkal kapcsolatos ismeretek átadásán és átélésén van a hangsúly. A második alkalom során a munkahelyi inklúzió segítését célzó interaktív feladatok megoldása történik, olyan fontosabb elvek figyelembevételével, mint az akadálymentesítés, az egyenlő esélyű hozzáférés és a „Semmit rólunk nélkülünk!” elv. A harmadik alkalom ún. „élő könyvtár”, ennek során lehetőség van több fogyatékos személlyel is megismerkedni és szabadon, tabuktól mentesen társalogni. A program zárása egy kooperatív feladat, ahol a munkavállalók és az érintett személyek csapatokban, együtt munkálkodnak egy közös cél elérése érdekében. Elengedhetetlennek tartottuk a participáció elvét, tehát a folyamatba a legelejétől kezdve bevontunk fogyatékos személyeket, akik alkotóként csatlakoztak a programhoz, valamint olyan más fogyatékos személyeket is, akik tapasztalati szakértőként járulnak hozzá sikereinkhez. Loványi Eszter hallássérült előadónk, aki egyben kollégánk is az intézetben, valamint Mányik Richárd mozgássérült előadónk, a NEO Magyar Segítőkutya Egyesület elnöke mind az alkotási, mind a lebonyolítási folyamatban részt vesznek, Détár Andrea és Tóth Adrienn doktoranduszokkal együtt. A programot Dukic Monika kollégámmal vezetjük, aki doktori disszertációját is a témában készíti.
A programban az elmúlt hónapokban logisztikai cég, építőipari nagyvállalat és tanácsadó cég is részt vett. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtak?
Hogyan kommunikáljunk egy hallássérült emberrel; mit mondjak egy látássérült személynek a zebránál; milyen módon alakítsuk ki az irodát, hogy a kerekesszékes munkavállaló is könnyedén hozzáférhessen minden munkaeszközhöz? A résztvevők nemcsak elméleti tudással gazdagodtak a fogyatékosság témakörét vagy a különböző fogyatékossággal élő személyek sajátosságait érintően, hanem
praktikus, a mindennapi életben is használható ismereteket is szereztek,
amelyek a sztereotip vélekedések megtörését célozzák. Három alkalmat együtt töltöttek, együtt mozogtak fogyatékos emberekkel: a személyes találkozások pedig döntőek az attitűdök formálásában. A programhoz kapcsolódó kutatás alapvetően kvantitatív, tehát egyelőre kevés kapacitásunk van kvalitatív módszerekkel begyűjteni résztvevőink részletes beszámolóit, viszont minden egyes program során gyűjtünk rövid visszajelző kártyákat, amelyek segítenek nekünk is továbbgondolni a program jövőjét. Egyértelmű, hogy a résztvevők kifejezetten értékelték az őszinteséget, s azt, hogy életszerű programon vehettek részt, ahol ők maguk győződhettek meg fogyatékos embertársaink kvalitásairól.
Mire szolgált az „élő könyvtár” beemelése a programba?
A módszer nem különbözik egy hagyományos könyvtár koncepciójától: a résztvevők kiválaszthatják az olvasni kívánt könyvet, és korlátozott időre kölcsönözhetik azt. Olvasás után visszaviszik a könyvet a könyvtárba, és ha akarnak, kölcsönözhetnek egy másikat. Az egyetlen különbség az, hogy az élő könyvtárban a könyvek emberek, és az olvasás egy biztonságos tér a párbeszédhez, ahol a tapasztalati szakértők és olvasóik szabadon beszélgethetnek. A módszertan (The Living Library) 2003-ban vált az Európa Tanács programjának részévé, azt felismerve, hogy az emberi jogokat nem lehet kizárólag jogi szövegekkel védeni és előmozdítani. A DAT program megalkotása során kifejezetten célunk volt, hogy
a vállalatoknak lehetőséget biztosítsunk a fogyatékos emberekkel való találkozásra,
hiszen saját élethelyzetét mindenki másként éli meg, és azzal nem érhetünk el hosszútávú szemléletváltozást, hogy megmondóként mesélünk egy harmadik ember életéről.
Hogyan folytatódik a projekt?
Innovatív, tudományos eredményekre alapozott, participatív szemléletformáló programot szerettünk volna létrehozni, amelynek eredményességét hatásvizsgálattal támasztjuk alá. A TINLAB támogatásának köszönhetően a tervek szerint haladunk. Azt szeretnénk elérni, hogy a programban résztvevő munkáltatók fogyatékossággal élő személyekkel szembeni attitűdje pozitív irányba változzon, és a kutatási eredményeink ezt megerősítik. Szeretnénk minél több munkáltatóval, piaci szereplővel együttműködni, ezzel is hozzájárulva a nyitott, befogadó munkaerőpiac kialakulásához, egyben a fogyatékossággal élő személyek méltó megélhetésének biztosításához. Jelenleg is készülünk egy újabb program megvalósítására egy nemzetközi nagyvállalattal, továbbá kiépülőben vannak új kapcsolataink is.
A gyógypedagógia oldaláról hogyan definiálná a társadalmi innováció fogalmát?
Karunk jelmondata: „Tudással a befogadó Magyarországért”. Számunkra a társadalmi innováció a fogyatékossággal élő személyekkel kapcsolatosan értelmezendő, olyan sürgető társadalmi problémákkal foglalkozunk, mint a sajátos nevelési igényű gyermekek oktatása, közösségi beilleszkedése, a befogadó közösségek, például munkahelyek fejlesztése, a fogyatékossággal élő személyek jóllétének, fizikai és mentális egészségének támogatása, a megkülönböztetés elleni fellépés, az esélyegyenlőség és participáció stb. Ezek folyamatos kihívást jelentenek a magyar társadalom számára, ugyanakkor a fogyatékossággal élő emberek még mindig viszonylag csekély figyelemben részesülnek. A Karon folyó társadalmi innovációs projektek abban is megfelelnek a társadalmi innováció kritériumrendszerének, hogy számos együttműködés jellemzi őket a Quadruple helixnek (állam, egyetem, civilek, gazdasági szereplők) megfelelően. Végül a projektjeink során kiemelt szerepet kap a fogyatékossággal élő személyek aktív bevonódása, a participáció, a „Semmit rólunk, nélkülünk!” elv érvényesülése, a co-design és co-creation, vagyis a programok megalkotása és megvalósítása során is aktív szerepet kapnak a fogyatékos személyek és a hélix résztvevői.
A programban eddig a következő cégek vettek részt: Market Építő Zrt., Trans-sped Kft, IFUA Horváth&Partners, LEGO.
Fotó: Molnár Péter
Jelen publikáció/kutatás a Miniszterelnökség – Nemzeti Hatóság – képviseletében a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Hivatal által támogatott RRF-2.3.1-21-2022-00013 azonosító számú „Társadalmi Innovációs Nemzeti Laboratórium” című projekt keretében jött létre.