A „Kulturális innováció, kreatív ipar” 2024. május 31-én rendezett fórumtalálkozóján négy társadalmi innovációs projektről beszélgettek a résztvevők.
A fórum meghívott előadói voltak Kolosai Nedda, az ELTE TÓK Neveléstudományi Tanszék egyetemi docense; Bokonics-Kramlik Márta, a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum ismeretátadási osztályvezetője, Tornóczi Zsófia, a SozialMarie – Prize for Social Innovation magyarországi koordinátora, valamint Urbanovits Kriszta, a KV Társulat társulatvezetője és színésze.
Kolosai Nedda, az ELTE TÓK Neveléstudományi Tanszék egyetemi docense Kulturális (játszó)terekkel a mentális egészségért című előadásában a TINLAB keretei között zajló kutatást és a kapcsolódó komplex múzeumpedagógiai programot ismertette. Az élményközpontú múzeumi mintaprogram a kiállítóteret az összes érzékszervre ható innovatív játszótérré változtatja. Az óvodás korosztály csodákkal teli gondolkodásmódjára építve a foglalkozások alapját a mese, az ének, a hangszeres zene, a mondókák és a versek adják.
Tapasztaljuk, hogy egyre gyorsabban változnak meg a kultúra hagyományozásának módjai, csökken a kisközösségek szerepe, illetve a tömegmédiumok által meghatározott kulturális piacok azok, amik a családokat és a gyerekeket elsősorban megszólítják. Ebben a helyzetben kell erősíteni a játékkal, a mesékkel a bevonódást, a generációk közötti párbeszédet. Amikor ez már megtörténik, amikor a látogatók már benne vannak a történetben és a mesében, akkor kis csoportok alakulnak és olyan feladatokat kapnak, amelyek segítségével bejárhatják a múzeumot. Tematikus bőröndöket is kialakítottak, melyeknek az a lényege, hogy amennyiben az óvodás a nagyobb testvérével, vagy a szüleivel, vagy a nagymamájával érkezik a múzeumba, akkor is legyen arra lehetősége, hogy szakmailag átgondolt módon tekintsen át bizonyos helyeket és témákat. A kutatásvezető alapvető eredménynek tartja, hogy a projekt során feltérképezhették, hogy a kultúra áramlásának új módjai miként alakulnak át, s a folyamat résztvevői milyen attitűdváltozásokon mennek keresztül.
Bővebben
Bokonics-Kramlik Márta, a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum ismeretátadási osztályvezetője a Reminiszcencia a múzeumban című programot mutatta be, amely az első múzeumi program Magyarországon, amely demenciával élő emberekkel foglalkozik. A nemzetközi fejlesztésű, öt múzeum és három orvosi egyetem partnerségében létrejött kezdeményezés tulajdonképpen egy múltidéző program: a demenciával élő embereknél az alapvető probléma az a memóriazavar, ami elsődlegesen a rövidtávú memóriában jelentkezik, viszont a hosszú távú memóriában megőrzött, az elsősorban a gyermekkorhoz, a fiatalkorhoz kapcsolódó emlékek még relatíve könnyen visszaidézhetőek. Ezzel a felidézéssel a program a pozitív érzelmekre hat, azokat igyekszik visszaidézni, így egyfajta időutazásra hívja a résztvevőket. A látogatók és gondozók az emlékeket multiszenzoros reminiszcencia foglalkozásokon keresztül fedezik fel, amelyek egy interaktív, használható tárgyakkal felszerelt házban játszódnak. A múzeum így lehetővé teszi az idősek számára, hogy újra kapcsolatba kerüljenek a múltjukkal és beindítsák hosszú távú emlékeiket.
Világszerte 46 millió embert diagnosztizáltak különböző típusú demenciával, a prognózisok szerint 2050-re ez a szám elérheti a 131.5 milliót. A korfa eltolódása miatt egyre kevesebb fiatal tud a családban figyelni az idős hozzátartozókra, ezért hangsúlyosabbá válik az egészségügyi és a szociális intézmények, valamint a kulturális intézmények szerepe. A program részét képezi a tanácsadás és képzés az informális és formális gondozók számára. Elengedhetetlen, hogy a szélesebb társadalom figyelmét is ráirányítsák a demenciára, hiszen gyakori tapasztalat, hogy akiknek közvetlen hozzátartozója még nem érintett, azok jobbára vagy nem is tudnak róla, hogy létezik, vagy nagyon polarizált és torzult hozzáállással viszonyulnak hozzá, ezért erős a stigmatizáció is a demenciával szemben. A komplex múzeumpedagógiai program nem pusztán múzeumi fejlesztés volt, akár családi környezetben, akár idősek otthonában, vagy bármelyik másik múzeumban is létrehozható hasonló módszertannal működő program. A projekt sikerét és elismertségét mutatja, hogy a Reminiszcencia a múzeumban lett a 2024-es SozialMarie III. helyezettje. Bővebben
Tornóczi Zsófia a SozialMarie – Prize for Social Innovation nemzetközi társadalmi innovációs díjat mutatta be a fórumtagoknak. Az immáron huszadik éve működő SozialMarie Európa első társadalmi innovációs díjaként minden évben 15 kiemelkedő projektet tüntet ki. Az összesen 55.000 euró értékű pénzbeli elismerés mellett a SozialMarie mindenekelőtt nyilvánosságot biztosít a társadalmi innovációknak Közép-Kelet-Európában. Az ötlet újszerűsége mellett a SozialMarie a társadalmi innováció értékelési-, és kritériumrendszerére a különböző szereplők bevonására, a hatékony megvalósításra és a példaértékűségre fókuszál, a sikeresen megvalósított projekteket díjazza, így a hatással bíró társadalmi innovációk első osztályú minősítése.
A társadalmi innováció különböző területeiről érkeznek be a pályázatok: a család, a munka, a mentális egészség, szegénység, fogyatékosság, a nem formális oktatás és szemléletformálás is megjelenik a témák között, és a kultúra területéről is egyre többen pályáznak a díjra. Fontos szempont a zsűrizésnél, hogy az adott projekt más kontextusba is áthelyezhető legyen, vagy akár másik országban is megvalósítható legyen. Így nemzetközi szinten gyűlnek össze olyan kiemelkedően jó megoldások, melyekből az egész innovációs szcéna tanulni tud. Angol nyelven futó podcastjuk lehetőséget nyújt a díjazottakkal való megismerkedésre. A díjra hat országból lehet pályázni, a kiírás novemberben jelenik meg. A májusi bécsi díjkiosztó fontos szerepet tölt be a pályázó civil szervezetek és innovátorok életében. A díjátadón kívül különböző programokat is szerveznek.
Bővebben
Urbanovits Kriszta a KV Társulat, a Láthatáron Csoport és a Névtelen Utak Alapítvány közös projektjét, a Kiállok érted/Kiállok magamért című művészeti és társadalmi prevenciós programot ismertette. A három civilszervezet által létrehozott program színházi előadásból és saját fejlesztésű foglalkozásokból áll. Már a 100. előadáson is túl vannak, ami a független színházi szférában igencsak kiemelkedő eredmény.
Mivel a program a szexuális emberkereskedelem és fiatalkori prostitúció ellen emeli fel a hangját, elsődlegesek voltak az alkotók számára a projekt prevenciós vonatkozásai. A rendkívül súlyos társadalmi problémában az első számú célcsoportot az állami gondoskodásban élő fiatalok adják, ők a leginkább érintett, veszélyeztetett és sérülékeny csoport, akiket a színházi előadáshoz kapcsolódó feldolgozó foglalkozásokkal megcéloznak. Emellett természetesen megszólítják az állami gondoskodásban dolgozó felnőtteket, a nevelőket, szociális munkásokat, pszichológusokat, valamint a megelőzésben szerepet játszó rendőröket is.
Az alkotók az Országos Rendőr-főkapitánysággal építettek ki szoros együttműködést, hiszen a rendőrök mindennapi munkájuk során gyakran találkoznak állami gondoskodásban élő, szökésben lévő fiatalokkal, akik a prostitúciónak, erőszaknak, vagy bántalmazásnak kitett, igen veszélyeztetett és sérülékeny csoport tagjai. Ezért meghatározó ezen a területen a rendőrök személyes hozzáállása. A programban odafigyelnek a két csoport közötti, az állami gondoskodásban élő fiatalok és a rendvédelmi dolgozók közti kommunikációra, igyekeznek eszközöket adni a rendőrök kezébe, hogy ezek a találkozások eredményesek és sikeresek legyenek, hiszen nagyon sok múlik azon, hogy ott, az utcán, abban a két percben mi történik. Amennyiben a rendőr értő és odafigyelő magatartást tanúsít, azzal emberi sorsokat fordíthat meg. Ezért dolgozták ki kifejezetten rendőröknek szóló szemlélet-, és attitűdformáló foglalkozásukat, ami teljesen különbözik attól, mint amit a fiatalok kapnak. Az eddigi visszajelzések és a konkrétan elért eredmények alapján nagyon hatékony ez a program is, melynek során a rendőrök lehetőséget kapnak az azonosulásra, az érzelmi bevonódásra.
A programban többnyire olyan fiatalok vesznek részt, akik maguk is érintettek, veszélyeztetettek és szinte mindannyiuk múltjában ott van a bántalmazás, az abúzus, ezért az előadás nem mutat be explicit módon erőszakos cselekményeket, hanem stilizált színházi nyelvet használ. Fontos az egész előadást meghatározó mesei keret, hogy a befogadók ne kapjanak további mentális sérüléseket a foglalkozás során. A projekt a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanáccsal együttműködve vehetett részt Valenciában egy nemzetközi konferencián, ahol egész Európa bűnmegelőzési jógyakorlatait ismertették. A Kiállok érted/Kiállok magamért a 2024-es SozialMarie II. helyezettje lett.
Bővebben